Úgy hangzik, mint valami harry potteres szépségtipp, de nem az: a csiganyál, mint kozmetikai összetevő állítólag Dél-Koreából indult (újra) útjára és szép lassan beveszi az Egyesült Államokat is.

Miért jó valakinek, ha a franciák által leginkább étkezésre használt puhatestűek nedveit keni magára? Egyes fórumok szerint a csigák váladékában található komplex fehérje-, glikolsav-, és elastinmix segít a bőr regenerálásában, jó a pattikra és a kisebb helyi sérülésekre, valamint ránctalanít is.

A csiganyál áldásos hatását már Hippokratész idejében is ismerni vélték: az ókori görög orvos csigapépet használt a gyulladások kezelésére, és bár Dr. Bobby Buka bőrgyógyász szerint még nem végeztek olyan kísérleteket, amelyek valóban alátámasztanák hatékonyságát, az interneten tombol a trutyiőrület.

Több márka is betört a szépségpiacra, olyan készítmény is létezik, amely kb. 70%-ban tartalmazza a nyúlós, síkos anyagot, és bár többször kimutatták, hogy az állati eredetű összetevők nem minden esetben fejtik ki hatásukat embereken alkalmazva, a vásárlók mégis hisznek benne.

Végül is, a csiganyál képes megvédeni termelőjét a fertőzésekről, a sérülésektől és a túlzott UV-sugárzástól, mondanánk, hogy akkor miért ne kenegessük magunkat vele, a választ a nagyipari termelés módszerei adják meg.

Bár nem minden fogyasztó számára lényeges ez az információ, szegény csigákból gépi nyomás útján nyerik ki a nyálkatöbbletet és ez igazán nem lehet kellemes nekik - vajon az állatvédők mit szólnak majd ehhez?